A minap éppen mentem a moszkva téren. Ja bocsánat. Akinek ugy jobban tetszik: Széll Kálmán tér. Nem értem miért kellett átnevezni. Na de mindegy is. A lényeg az hogy mentem. Gyalog. Mert hát ugye a moszkva téren hogy menne az ember? Föleg a kökemény betonon, ami olyan kemény hogy még a keménytojásnak is beletörne a bicskája ha megküzdene vele. De erre még nem láttam példát még kb 10 év alatt, amennyi idö alatt nap mint nap keresztülhaladtam minimum kétszer a forgalmas téren. Ne de hogy végülis nekifussak harmadszor annak aminek akartam, mert valahogy mindig kitérek a témától. Furcsa, de belegondoltam hogy egy témátol való kitérés az előadásokban vagy beszédekben nagyon nagy segítség ahhoz, hogy a beszélő húzza az időt, s így elbeszélésének tartalma többnek tűnjön, minthogyha tényleg csak a témára koncentrálna.
De ellég az hozzá, hogy szóval Moszkva tér. Mentem mendegéltem még mindig gyalog. Hallgatom a zenémet és egyszer csak elhal... Némaság. Lemerült az MP4em. De ez az adat furcsa módon csak egy illanatra tudatosul bennem. Majd mikor már 20 perce utazom, ráeszmélek hogy miért is hallom a külső zajokat. És igy 20 perc semmihallgatás után kiveszem fülemből a fülhallgatót. Csak mosolyogtam magamban: vajon mindenki így van ezzel, vagy csak én vagyok szokásosan ilyen hülye?:D Hát ki tudja. Mindenesetre 20 percig hallgatni a semmit. Nem semmi. Mármint semmi. A tény nem semmi. Mármint az... Áááá megzavarodok itten má no.
De igazából amiből nagyon feltünt, milyen baromságokon tud elmélkedni az ember. Biztos ismerős a következő szituáció. Az ember unatkozik és eszébe jut egy szó. És csak az meg a fejében és addig-addig mondja amíg el nem veszíti az értelmét. Pédául vegyük ezt a szót: csempe. És mondogasuk magunkban sokszor egymás után: csempe-csempe-csempe-csempe-csempe-csempe-csempe-csempe-csempe-csempe-csempe-csempe-csempe-csempe-csempe-... Ugye? Durva mi?
Na mivel ma sokat beszéltem má mára, és ugye nem akarok sokat beszélni ezért most be is fejezem. Következő bejegyzésem egy szép vers lesz a fent említett betonról és a keménytojásról. Érdemes lesz követni
Az erdő legyen veletek.
Ez lennák Én:
- Ydal
- Kumulu, Lapipapa, Guadeloupe
- Sziasztok! A nevem Ydal. 17 és még egy kicsivel több éves vagyok. Bááááár...Mondhatnám azt is hogy nem olyan sok kell a 18hoz, alig kevesebb mint 1 év. Na de a lényeg. Blogom célja az, hogy jókedvre derítsem annak olvasóit(már ha lesznek ilyen elvetemültek, hogy olvassák). Szeretek viccelni, humorizálni és másokat megnevettetni. Remélem tetszeni fog:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése